Ezt �n csak elmond�sb�l tudom, de ahogy hallottam, �gy adom tov�bb.

Hazafel� tartottak, amikor �szrevettek egy kicsi barna p�tty�t (ENGEEEEM!!!) az �t k�zep�n.

A d�b�rg� f�msz�rnyek k�z�tt �k is gyorsan haladtak, de hat�rozottan l�ttak engem. (Pedig, mint mondtam, igyekeztem l�thatatlanul picire �sszekuporodni!) De �k m�gis megl�ttak, �s biztosak voltak benne, ha eddig kitartottam, m�g egy kicsit tal�n tudom tartani magam.

Sajnos meg�llni nem tudtak �rtem ott r�gt�n, csak messzebb. (Ekkor v�ltozott meg a sorsom, amit akkor m�g nem tudtam!  J� is, hogy nem tudtam, mert a sz�vem annyira kalap�lt volna a boldogs�gt�l, hogy tal�n a f�msz�rny is meghallotta volna!)

A forgalom megtorpant, a megment�m a h�tam m�g�tt k�zel�tett, �gy m�g mindig nem tudtam semmir�l, csak furcsa volt, hogy ahogy a sz�rnyek ugr�sra k�szen �lltak. Ekkor sz�lt hozz�m egy hang, �s meg is �rintett finoman, de �n remegve kuksoltam, f�lem-farkam beh�zva lapultam. Akkor a nyakamra cs�szott egy hideg f�mnyak�rv, �s a hang kedvesen h�vogatni kezdett. Megpr�b�ltam l�bra �llni, de a f�lelemt�l �s a hossz� kuporg�st�l az izmaim b�nultak voltak. Ekkor �l�be vett �, �s elindult velem.

Az �ll� sz�rnyek k�z�l egy aut� v�lt ki, amelynek a gazd�ja kedvesen, kinyitott ajt�val invit�lt benn�nket. R�vid ideig haladtunk �gy, majd egy m�sik aut�ba tettek, ahol v�gre biztons�gban �reztem magam. �n pedig v�gre elny�ltam, belelapultam az �l�sbe, �s vittek magukkal.